Prognosztika

A cselekvési játéktér behatárolása

A „pálya” városi gazdaságfejlesztés esetén is éppolyan determinált, mint egyéb szervezeti
vagy közösségi tevékenység megfigyelésekor, a pályán a vonalakat – a stadion vonalaival ellentétben, nem a pályagondnok, hanem – a már adott korlátozó tényezõk húzzák be. Ezeket azért célszerű számba venni, mert már vállalati szinten jelentkeznek, meghatározzák a cégek lehetõségeit és mint ilyen, a városi fejlesztõk számára sem kikerülhetõ elemek. A teret tehát olyan körülmények határolják be több kevesebb erõvel, mint: az adott terület bõvítési (indulási) tõkeigénye, a technológia és szakértelem egyoldalú „elkötelezettsége”, a tartaléktõke-igény, a befektetések amortizálódottságának alacsony foka, a tõkepiacon való manõverezés korlátai, az ellátási (input) és realizálási (output) viszonylatokban fennálló megkötöttségek (termékcsapda, beszállítás, hosszú lejárati megállapodások stb.), a nemzetközi-állami szintű megkötöttségek és így tovább.

A fejlesztés kigondolásánál mindenképp figyelembe kell vennünk, hogy a városi
gazdaságirányítók kezében nagyon kevés eszköz van, amivel érdemben beavatkozhatnak városuk gazdaságfejlesztésének menetébe, ennek ellenére, ugyanakkor éppen ezért, azon kevés eszköz, amivel rendelkeznek (adókedvezmények, gyors hivatali ügyintézés, tudatos iparfejlesztési terv és koncepció városrendészetileg és „gazdaságrendészetileg” kidolgozva, éves 3-4 milliárdos befektetési alap finanszírozása) maximális hatékonysággal kellene hogy hasznosuljon.

E ponton kell rögzítenünk a városban létezõ forráshiány problematikáját. Nem tudunk
azonban továbbmenni addig, míg nem rögzítjük le azt, hogy végül is milyen forrásokra támaszkodhat az iparfejlesztési stratégia ?

Az elsõ és legfontosabb érdekelt a városi tanács a maga éves 55 milliárd lejes
költségvetésével, a következõ szereplõ a megyei tanács, aki a város területérõl 9 Mrd -ot hajt be
szjá-ból, ugyanakkor a bankok szállhatnának még be néhány milliárddal, a LAM alapítvány, a
KKIK és néhány cég, esetleg magánbefektetõ. A teljes összedobható pénz évi 8-10 Mrd lej lehetne, amivel már elkezdhetõ az érdemleges akciósorozat. Ezek a külsõ rásegítési összegek, ugyanakkor itt vannak azok az erõforrások, amelyekkel a nagyobb vállalatok rendelkeznek.

Ezek a források nem elhanyagolhatóak, hiszen innen is összejöhet néhány milliárd lej. Mindezek a források azonban messze nem elégségesek egy intenzív, minden területet érintõ fejlesztési stratégia finanszírozására, mert nem teszik lehetõvé a helyi vállalatok többségének külpiacokon is sikeres működtetését, amely igazodik a termelési tényezõ adottságokhoz is és a minimális piaci biztonsági követelményekhez is. Fókuszálva azonban néhány jól meghatározott pontra elérhetõ áttörés ott, ahol a közösség fejlõdésének szempontjából az túlélésért dúló küzdelmek zajlanak.